Valeknak sikerült döntést hoznia. Értesítette Arit a terveiről, majd az istállóhoz rohant. A lovászmester szerint az egész pajtában Ónix volt a leggyorsabb ló. Valek galoppra sarkallta a nevét méltán kiérdemlő szénfekete lovat, majd elhagyták az udvarház területét, a délen elterülő Kígyós-Erdő felé véve az irányt.
Ónix patáinak finom vibrálása visszhangzott Valek mellkasában. Aggasztotta, hogy nem ér oda időben és elszalasztja az orgyilkost. Bármilyen késlekedés halálos veszélybe sodorhatja Yelenát.
A Kígyós-Erdő egy vékony sávban elterülő liget volt, mely keletről nyugatra hullámzott végig az északi Ixia és a délen fekvő Szítia vidéke között. A hivatalos határ körülbelül száz lábra helyezkedett el a Kígyós-Erdő déli peremétől.
Valek tudta, hogy a határ földrajzi fekvése számtalan problémát idézett elő mindkét ország határőreinek, de nem egyszer fordította előnyére az erdő menedéket adó sötétségét. És ez a mai napon se lesz másképp.
Két órával napnyugta előtt érkezett meg az Ötös Katonai Körzet, azaz a KK-5 őrállomásához, mely az erdő szívében állt. Éppen maradt elég ideje, hogy elfoglalja a helyét.
- Uram? - állt vigyázba az őrjárat vezetője.
- Ma este egy kulcsfontosságú személy megkísérel átkelni a határon - mondta Valek.
- Megemeljük a járőrök létszámát?
- Igen, de a tizenkettes körzetben ne. Az őrök pedig legyenek láthatóak, de ne túl nyilvánvalóan.
- Uram, nem teljesen világos a kéré...
- A katonái tereljék a személyt az őrizetlen terület felé, így észrevehetem és követhetem Szítiába. Így már érti?
- Igen, uram!
Mire bealkonyodott, a Kígyós-Erdő széle mentén fekvő megerősített őrs felől finom morajlás hallatszott. Valek miközben a tizenkettes körzetben várakozott, ellenőrizte öltözetét: overallt viselt egy szítiai álruha felett. A jelenlegi tartózkodási helye logikán alapult. Ha lebukás nélkül szerettett volna átkelni a határon, ez a keskeny ösvény tökéletes útvonal lesz.
Egy faágon meglapulva elmosolyodott egy emléken. Amikor Yelena a szökevény szerepét játszotta ebben az erdőben, banditafa leveleket ragasztott az egyenruhájára, hogy eltakarja annak élénk piros színét. A házi készítésű álruhája bevált, és képes volt elkerülni a foglyul ejtést az egész napos gyakorlat alatt.
Akkor tudatában volt, hogy a katonák keresik őt; egy magányos orgyilkos azonban a meglepetés erejével bírt volna. Ha nem venném észre Tamet, megkeresem Yelenát és addig követem, míg már nem lesz veszélyben, gondolta. Derűsen fújtatott egyet. Yelenának egyedülálló képessége volt vonzani a bajt, még a legártalmatlanabb helyzetekben is. Talán módosítania kellene tervén és csak vigyázni rá, míg hatástalanítja az orgyilkost.
Sötétség ereszkedett az erdőre. Bagolyhuhogás és rovarzümmögés törte meg a síri csendet. Egy rejtélyes ropogás az aljnövényzetben megragadta a figyelmét, ezért végigtanulmányozta a terepet és hamar észre is vett egy alakot. A személy meglapult a homályban, arcát pedig ahonnan Valek tartózkodott, lehetetlen volt kivenni a vaksötétben.
Az orgyilkos szellemként lebegett tovább Valek fája alatt. A lombok között meglapuló férfi várt néhány pillanatot, mielőtt lereszkedett a földre és követni kezdte az orgyilkost. Énjének egy része örült, hogy helyesen tippelt, azonban a másik részét nyugtalanította a könnyedség, amellyel megtalálta Tamet. Szakmai ártalom, gondolta. Azon szokása nélkül, hogy minden szituációt minden szögből megvizsgál, már nem lenne az élők soraiban.
Pirkadatra az orgyilkos átlépte a határt. Valek megállt egy pillanatra, hogy lemossa az álcázó festéket az arcáról, és elrejtse overallját. Sápadt bőrét besötétítette, hogy passzoljon a szítiaiak napbarnított színéhez, valamint elegyengette fehér pamut tunikáját és homokszínű nadrágját. Vállig érő fekete haját hátrasimította, majd összekötötte. A hőség minden nap tovább fokozódott, amíg elviselhetetlenné nem vált, így Szítiában korántsem volt a legjobb a forró évszak folyamán.
Az orgyilkos egy kis falu felé haladt Szítia Kristály Klán nevezetű földjén. A tanyákkal körülvett község jórészt egy fogadóból és egy kocsmából állt, mely utóbbiba Tam már el is tűnt. Valek körbejárta az épületet. Csak egy kijárat. Várt pár percet, mielőtt bement volna.
Élénk beszélgetés töltötte be a helyiséget. A zsúfolt teremben jókedv söpört végig, nem sokkal azelőtt, hogy Valek történetek foszlányait ragadta ki a zajból.
- A Negyedik Mágus, Irys Jewelrose…
- Tíz gyermek!
- Elrabolták, és északra vitték szegényeket…
- Tizennégy évig!
- Épp a Parancsnok orra előtt szabadították ki...
- A Negyedik Mágus megmentette az életüket!
- A gyermekeknek megtalálja az otthonukat...
A már eltúlzott történetek elfelejtették megemlíteni az ixiaiak segítségét vagy azt, hogy elsősorban egy szélhámos szítiai mágus felelős a gondokért, de a pletykákból legalább kiderült Irys és Yelena következő állomása - Fulgor, Kristály Klán fővárosa.
Nagy társasággal utazva, Yelena lassabban haladt előre, mint egyetlen ember. Tegnap reggel indultak el, és két napig tart nekik Fulgorba érni, ahol valószínűleg megállnak és olyan családokat keresnek, akik elveszítettek egy gyermeket.
Úgy tűnt, az orgyilkos nem tartotta sietősnek, hogy utolérje őket. Tam alkonyatig a bárban maradt, néhány helyivel beszélgetett és sört ivott. Valek kifizette a számláját, és kint várakozott, hogy elkerülje a feltűnést. Amikor Tam távozott, majd bejelentkezett a fogadóba nyugodtnak látszott és semmilyen jelét nem mutatta annak, hogy tudomása lenne Valek jelenlétéről.
Valeknak sikerült megszereznie a Tam melletti szobát. Szívesen nyomozott volna egy kicsit, azonban nem hagyhatta Tamet egyedül. Este, a csigalassúsággal eltelő órákat végigszenvedve, Valek azt kívánta, bárcsak elhozta volna magával Arit.
Kémkedés helyett egy székben bóbiskolt, ami a Tammel közös falnál állt. Minden apró nesz felriasztotta álmából. Az éjszaka közepén, Valek a saját lábain állva ébredt. Lekuporodott kardjával a kezében, nem emlékezve korábbi mozdulataira. Pár percig analizálta a hangos csendet, végül fegyverét visszatette hüvelyébe.
- Segítsé... - hallatszott kintről egy tompa hang.
Valek időben nézett ki az ablakon, ahhoz hogy lássa a négy férfit, akik éppen egy nőt ráncigáltak ki a házából. A férfiak az utcán keresztül vitték magukkal a küzdő áldozatot.
Megállt egy pillanatra. Életének egy időszakában, figyelmen kívül hagyta volna a nő helyzetét és csak az orgyilkosra összpontosított volna. De most nem. Nem, mióta Yelena belépett az életébe. És soha többé.
Valek kinyitotta az ablakot, majd lemászott az ereszcsatornán. Miközben a négy férfi után sietett, kivonta kardját; ma már nem először. Eltűntek egy szűk mellékutcában, de még sikerült észrevennie, hogy beléptek a bal oldalon álló raktárba. Több éles sikítás csendült fel az ajtó csapódása előtt, majd a zár kattanása szinte fülsüketítőnek hatott a hirtelen támadt csendben.
A mocskos ablakon bepillantva, Valek meglátta a férfit, amint egy asztalra emeli a nőt. Éppen elég holdfény hatolt át az üvegen, hogy visszaverje a kés fémes csillogását, melyet az áldozat felé tartott. Nem volt idő átgondolni az összes alternatívát.
Valek kikotorta nyitószerszámait a belső zsebéből, majd másodperceken belül kipattintotta a zárat. Berohant az épületbe, megragadta a legközelebbi férfit, a földhöz vágta, végül öklével rutinszerűen kiütötte.
Valek hátrapillantott a válla felett. Hat másik felfegyverkezett férfi sompolygott mögötte. Mikor tekintetét visszaemelte az eredeti csapathoz, még ketten csatlakoztak hozzájuk. Tizenkettő egy ellen. Rossz esélyek, de nem lehetetlen. A hely ládákkal és eszközökkel volt teleszórva, kötelek és emelőcsigák lógtak a mennyezetről, és a törött ablakok szintén a hasznára válhatnak.
- Le vagy tartóztatva - szólalt meg a nő.
- Milyen vád alapján? - kérdezte Valek.
- Kémkedés, merénylet, törvényszegés. Válassz kedvedre.
Valek fontolóra vette helyzetét. Ha letartóztatják, akkor később ki tudna szabadulni, mikor már jobbak az esélyei.
- Megadod magad? - kérdezte a nő.
Egy faágon meglapulva elmosolyodott egy emléken. Amikor Yelena a szökevény szerepét játszotta ebben az erdőben, banditafa leveleket ragasztott az egyenruhájára, hogy eltakarja annak élénk piros színét. A házi készítésű álruhája bevált, és képes volt elkerülni a foglyul ejtést az egész napos gyakorlat alatt.
Akkor tudatában volt, hogy a katonák keresik őt; egy magányos orgyilkos azonban a meglepetés erejével bírt volna. Ha nem venném észre Tamet, megkeresem Yelenát és addig követem, míg már nem lesz veszélyben, gondolta. Derűsen fújtatott egyet. Yelenának egyedülálló képessége volt vonzani a bajt, még a legártalmatlanabb helyzetekben is. Talán módosítania kellene tervén és csak vigyázni rá, míg hatástalanítja az orgyilkost.
Sötétség ereszkedett az erdőre. Bagolyhuhogás és rovarzümmögés törte meg a síri csendet. Egy rejtélyes ropogás az aljnövényzetben megragadta a figyelmét, ezért végigtanulmányozta a terepet és hamar észre is vett egy alakot. A személy meglapult a homályban, arcát pedig ahonnan Valek tartózkodott, lehetetlen volt kivenni a vaksötétben.
Az orgyilkos szellemként lebegett tovább Valek fája alatt. A lombok között meglapuló férfi várt néhány pillanatot, mielőtt lereszkedett a földre és követni kezdte az orgyilkost. Énjének egy része örült, hogy helyesen tippelt, azonban a másik részét nyugtalanította a könnyedség, amellyel megtalálta Tamet. Szakmai ártalom, gondolta. Azon szokása nélkül, hogy minden szituációt minden szögből megvizsgál, már nem lenne az élők soraiban.
Pirkadatra az orgyilkos átlépte a határt. Valek megállt egy pillanatra, hogy lemossa az álcázó festéket az arcáról, és elrejtse overallját. Sápadt bőrét besötétítette, hogy passzoljon a szítiaiak napbarnított színéhez, valamint elegyengette fehér pamut tunikáját és homokszínű nadrágját. Vállig érő fekete haját hátrasimította, majd összekötötte. A hőség minden nap tovább fokozódott, amíg elviselhetetlenné nem vált, így Szítiában korántsem volt a legjobb a forró évszak folyamán.
Az orgyilkos egy kis falu felé haladt Szítia Kristály Klán nevezetű földjén. A tanyákkal körülvett község jórészt egy fogadóból és egy kocsmából állt, mely utóbbiba Tam már el is tűnt. Valek körbejárta az épületet. Csak egy kijárat. Várt pár percet, mielőtt bement volna.
Élénk beszélgetés töltötte be a helyiséget. A zsúfolt teremben jókedv söpört végig, nem sokkal azelőtt, hogy Valek történetek foszlányait ragadta ki a zajból.
- A Negyedik Mágus, Irys Jewelrose…
- Tíz gyermek!
- Elrabolták, és északra vitték szegényeket…
- Tizennégy évig!
- Épp a Parancsnok orra előtt szabadították ki...
- A Negyedik Mágus megmentette az életüket!
- A gyermekeknek megtalálja az otthonukat...
A már eltúlzott történetek elfelejtették megemlíteni az ixiaiak segítségét vagy azt, hogy elsősorban egy szélhámos szítiai mágus felelős a gondokért, de a pletykákból legalább kiderült Irys és Yelena következő állomása - Fulgor, Kristály Klán fővárosa.
Nagy társasággal utazva, Yelena lassabban haladt előre, mint egyetlen ember. Tegnap reggel indultak el, és két napig tart nekik Fulgorba érni, ahol valószínűleg megállnak és olyan családokat keresnek, akik elveszítettek egy gyermeket.
Úgy tűnt, az orgyilkos nem tartotta sietősnek, hogy utolérje őket. Tam alkonyatig a bárban maradt, néhány helyivel beszélgetett és sört ivott. Valek kifizette a számláját, és kint várakozott, hogy elkerülje a feltűnést. Amikor Tam távozott, majd bejelentkezett a fogadóba nyugodtnak látszott és semmilyen jelét nem mutatta annak, hogy tudomása lenne Valek jelenlétéről.
Valeknak sikerült megszereznie a Tam melletti szobát. Szívesen nyomozott volna egy kicsit, azonban nem hagyhatta Tamet egyedül. Este, a csigalassúsággal eltelő órákat végigszenvedve, Valek azt kívánta, bárcsak elhozta volna magával Arit.
Kémkedés helyett egy székben bóbiskolt, ami a Tammel közös falnál állt. Minden apró nesz felriasztotta álmából. Az éjszaka közepén, Valek a saját lábain állva ébredt. Lekuporodott kardjával a kezében, nem emlékezve korábbi mozdulataira. Pár percig analizálta a hangos csendet, végül fegyverét visszatette hüvelyébe.
- Segítsé... - hallatszott kintről egy tompa hang.
Valek időben nézett ki az ablakon, ahhoz hogy lássa a négy férfit, akik éppen egy nőt ráncigáltak ki a házából. A férfiak az utcán keresztül vitték magukkal a küzdő áldozatot.
Megállt egy pillanatra. Életének egy időszakában, figyelmen kívül hagyta volna a nő helyzetét és csak az orgyilkosra összpontosított volna. De most nem. Nem, mióta Yelena belépett az életébe. És soha többé.
Valek kinyitotta az ablakot, majd lemászott az ereszcsatornán. Miközben a négy férfi után sietett, kivonta kardját; ma már nem először. Eltűntek egy szűk mellékutcában, de még sikerült észrevennie, hogy beléptek a bal oldalon álló raktárba. Több éles sikítás csendült fel az ajtó csapódása előtt, majd a zár kattanása szinte fülsüketítőnek hatott a hirtelen támadt csendben.
A mocskos ablakon bepillantva, Valek meglátta a férfit, amint egy asztalra emeli a nőt. Éppen elég holdfény hatolt át az üvegen, hogy visszaverje a kés fémes csillogását, melyet az áldozat felé tartott. Nem volt idő átgondolni az összes alternatívát.
Valek kikotorta nyitószerszámait a belső zsebéből, majd másodperceken belül kipattintotta a zárat. Berohant az épületbe, megragadta a legközelebbi férfit, a földhöz vágta, végül öklével rutinszerűen kiütötte.
A megmaradt három tag kihúzta kardját; fémcsörgés visszhangzott. Nem sokkal ezután a nő talpra ugrott az asztalon, egy hosszú kést forgatva kezében. Mindegyikük arcán diadalittas mosoly terült szét.
Csapda.
Valek hátrapillantott a válla felett. Hat másik felfegyverkezett férfi sompolygott mögötte. Mikor tekintetét visszaemelte az eredeti csapathoz, még ketten csatlakoztak hozzájuk. Tizenkettő egy ellen. Rossz esélyek, de nem lehetetlen. A hely ládákkal és eszközökkel volt teleszórva, kötelek és emelőcsigák lógtak a mennyezetről, és a törött ablakok szintén a hasznára válhatnak. - Milyen vád alapján? - kérdezte Valek.
- Kémkedés, merénylet, törvényszegés. Válassz kedvedre.
Valek fontolóra vette helyzetét. Ha letartóztatják, akkor később ki tudna szabadulni, mikor már jobbak az esélyei.
- Megadod magad? - kérdezte a nő.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése