Valek rápillantott a rendetlenségre Mogkan íróasztalán, majd felsóhajtott. Napokba telne átnézni az összes papírt, de Ambrosius parancsnok ragaszkodott a maradéktalan átvizsgálásához. Tudomást akart szerezni Mogkan részvételének mértékéről Brazell tábornok terveiben, kinek Ixia Territóriuma irányításának megragadása volt a célja. Brazell bebörtönzése és Mogkan halála után, csak a szabadon hagyott szálak elvarrásának fárasztó terhe maradt hátra.
Ahogy átfutotta a különböző dokumentumokat és jegyzeteket az asztalon, Valek undorodva gondolt annak a borzalomnak a részleteire, amin Mogkan keresztülvitte Brazell árváit. Csoda, hogy Yelena túlélte Mogkan mágikus kínzását. Valekot igen nyugtalanította, hogy egy álnok szítiai mágus tizennégy évig élt Ixiában a tudomása nélkül. A tény, hogy Brazell elrejtette Mogkant, nem volt rá mentség. Valek volt Ixia egész területén a biztonsági főnök; az ő felelőssége ezekről a dolgokról tudni. Gyerekeket kínoztak meg.
Valek gondolatai visszatértek Yelenához. A jeges magány megérintette a benne lakozó ürességet. Szítiában volt, ott ahol lennie kellett, hogy a mágikus erejéről tanuljon, de a szívét elrabolta.
Átkozva magát a melodramatikussága miatt, az előtte elterülő nyomasztó feladatra koncentrált. Egy ismeretlen nevet - T. Daviian - látott többször leírva különböző papírokon. Amikor megtalálta a következő sort T. Daviian-Kedves-6 aranyat fizetett, Valek rájött, hogy T. Daviian volt a szítiai orgyilkos, aki Kedvessel mérgezte meg a Parancsnok italát a keresekedelmi megállapodással kapcsolatban folytatott tárgyalások közben. Daviian egy szítiai fennsíknak a neve. Amennyire Valek tudta a síkság lakatlan volt.
Tűnődését egy kopogás szakította meg.
- Gyere be! - mondta. Ari kinyitotta az ajtót, majd belépett.
- Hogy van Janco? - kérdezte Valek. Ari társát ugyanis felnyársalták egy karddal, mikor a Parancsnokot szabadították ki Mogkan mágikus irányítása alól.
- Őrületbe kergeti a nővéreket. Ma reggel halottnak tettette magát. Amikor az éjszakai nővér odanyúlt hozzá, hogy ellenőrizze a pulzusát, hirtelen megragadta a karját - csóválta Ari a fejét.
- Remek hallani, hogy jobban érzi magát. Van jelentenivalód?
- Igen, uram. Brazell tábornok összes tanácsadóját elfogtuk. A Parancsnok most hallgatja ki őket - elismerés villant Ari világoskék szemében - Bámulatos hogyan tud a Parancsnok vallomást kikényszeríteni egy tanácsadóból pusztán csendet használva. Késztetést éreztem arra, hogy megvalljam az összes gyermekkori bűnömet a halálos némaságban.
- Hány tanácsadó vett részt Brazell terveiben?
- Eddig kettő. Megálltunk ebédelni.
Valek kétségbe vonta, hogy többet találnának. A kémei nem figyeltek fel az illegális tevékenységre, ami általában azt jelentette, hogy kevés ember volt bevonva. Vagy ez vagy a felderítői le lettek fizetve. Egy alapos nyomozás az információs hálózatában bölcs dolog lenne, mielőtt bárkiben megbízik Arin és Jancón kívül.
- Brazell katonáinak helyzete? - kérdezte Valek.
- A névsor alapján mindenkit elfogtak.
- Jó - Ari arcán átfutó bizonytalan kifejezésből Valek tudta, hogy a férfi nyugtalan - Van még valami?
- Igen - Ari megállt, mintha megvitatná magában, hogy mit kellene mondania - Brazell tábornok seregének legelső megszámlálásakor eggyel többen voltak, de amikor a listához illesztettük a neveket, kijött.Átkozva magát a melodramatikussága miatt, az előtte elterülő nyomasztó feladatra koncentrált. Egy ismeretlen nevet - T. Daviian - látott többször leírva különböző papírokon. Amikor megtalálta a következő sort T. Daviian-Kedves-6 aranyat fizetett, Valek rájött, hogy T. Daviian volt a szítiai orgyilkos, aki Kedvessel mérgezte meg a Parancsnok italát a keresekedelmi megállapodással kapcsolatban folytatott tárgyalások közben. Daviian egy szítiai fennsíknak a neve. Amennyire Valek tudta a síkság lakatlan volt.
Tűnődését egy kopogás szakította meg.
- Gyere be! - mondta. Ari kinyitotta az ajtót, majd belépett.
- Hogy van Janco? - kérdezte Valek. Ari társát ugyanis felnyársalták egy karddal, mikor a Parancsnokot szabadították ki Mogkan mágikus irányítása alól.
- Őrületbe kergeti a nővéreket. Ma reggel halottnak tettette magát. Amikor az éjszakai nővér odanyúlt hozzá, hogy ellenőrizze a pulzusát, hirtelen megragadta a karját - csóválta Ari a fejét.
- Remek hallani, hogy jobban érzi magát. Van jelentenivalód?
- Igen, uram. Brazell tábornok összes tanácsadóját elfogtuk. A Parancsnok most hallgatja ki őket - elismerés villant Ari világoskék szemében - Bámulatos hogyan tud a Parancsnok vallomást kikényszeríteni egy tanácsadóból pusztán csendet használva. Késztetést éreztem arra, hogy megvalljam az összes gyermekkori bűnömet a halálos némaságban.
- Hány tanácsadó vett részt Brazell terveiben?
- Eddig kettő. Megálltunk ebédelni.
Valek kétségbe vonta, hogy többet találnának. A kémei nem figyeltek fel az illegális tevékenységre, ami általában azt jelentette, hogy kevés ember volt bevonva. Vagy ez vagy a felderítői le lettek fizetve. Egy alapos nyomozás az információs hálózatában bölcs dolog lenne, mielőtt bárkiben megbízik Arin és Jancón kívül.
- Brazell katonáinak helyzete? - kérdezte Valek.
- A névsor alapján mindenkit elfogtak.
- Jó - Ari arcán átfutó bizonytalan kifejezésből Valek tudta, hogy a férfi nyugtalan - Van még valami?
- Talán egy szolga vagy segéd is bele lett számolva véletlenül?
- Én is erre gondoltam. De...
Valek várt. Megértette a csend fontosságát.
Ari meghátrált, mintha azt sejtené, hogy következő szavai feldühítik Valekot.
- Pletykákat hallottam az őrszobában. Sok volt a dicsekvés arról, hogy ki fogja megölni Yelenát.
Ami várható is volt. Brazell embereiben semmiféle szeretet nem volt iránta; megölte egyetlen gyermekét, Reyadot, és nagy szerepet játszott Brazell letartóztatásában.
- Folytasd.
- A dicsekvések abbamaradtak, ám most fogadásokat kötnek, vajon Tam mikor fogja őt megölni.
- Ki az a Tam?
- Egy hadnagy. Csak ennyit tudok.
T. Daviian? Valek eltűnődött. Egy szítiai orgyilkos?
- Rajta van Tam a névsoron?
- Nincs.
- Mikor kezdődtek a fogadások?
- Ma reggel. Mit kell tennem?
- Szerezz több információt Tamről. Ne legyél túl körmönfont.
- Igen, uram - tisztelgett Ari, majd kisietett a szobából.
Valek otthagyta a feladatát, és az istállókhoz rohant, hogy ellenőrizze a lóállomány létszámát. Minden csendes volt. Talán Brazell vétkes tanácsadói tudnak valamilyen információval szolgálni.
Visszatért Brazell udvarházába. A burjánzó épület egy kisebb méretű várra hasonlított, Valek pedig emlékezett rá, hogy Ixia királyának öccse élt itt, a Parancsnok hatalomátvétele előtt. A Herceg ugyanolyan korrupt volt, mint a bátyja és Valek örömét lelte a meggyilkolásában, ahogy az egész királyi családéban is.
Valek a börtön felé tartott. Sajnálatos módon ismerős volt neki a hely és a földalatti cellák szerkezete, ennek ellenére nem tudott elfojtani egy vigyort. Még ha be is voltak zárva a mindent körülölelő sötétségben, neki és Yelenának jutott egy pillanatnyi tiszta öröm.
A Parancsnok egyik tanácsadója tartóztatta fel:
- A Parancsnok látni kívánja, uram - amikor Valek habozni kezdett, a tanácsadó hozzátette - Most.
A nyomozással való késlekedés miatt, Valek szinte megrohamozta a Parancsnok irodáját. Ambrosius ugyanis katonai célokra igénybe vette Brazell munkahelyét. A fényűző dekorációt eltávolította a szobából, ám a széles ébenfa íróasztalt és a magas támlájú bőrszéket megtartotta.
- Valek - intette magához közelebb a Parancsnok - Miért nem mondtad el, hogy kijelöltél egy orgyilkost?
- Mire?
Ambrosius erőteljes tekintete Valekba fúródott. A legtöbb ember remegő kocsonyává ment volna össze a Parancsnok haragjától. Azonban Valekra semmilyen hatással nem volt.
- Yelenára. A kivégzési parancs elveszett - mondta a Parancsnok. Félelem kúszott fel Valek torkán.
- Nem jelöltem ki senkit. Mikor láttad utoljára a rendeletet?
- Kötelességed lett volna megbízni egy...
- Mikor?!
Ambrosius nem szólt semmit. Valek mély lélegzetet vett.
- Elnézést kérek, uram.
- A parancs még ott volt az asztalomon ma reggel. Viszont amikor visszatértem az ebédről, már nem. Ha nem az egyik orgyilkosod fogadta el a megbízást, akkor ki?
- Megkapom a beleegyezését, hogy kiderítsem, uram?
A Parancsnok fontolgatta, hogy mit feleljen. Valek mozdulatlanságra kényszerítette a testét.
- Biztonságban van Szítiában, Valek. A parancs csak akkor lép életbe, ha Ixiában tartózkodik.
Kivéve persze, ha egy szítiai orgyilkos üldözi. Nem volt elég bizonyítéka, de magában megfogadta, hogy ez nem sokáig lesz így.
- Az engedélyt megadom. Távozhatsz.
Az időből kifutva, Valek Ari után kajtatott; a barakkoknál meg is találta. Ari erős kezei egy őr nyakát szorongatták. A csapdába esett férfi arcának színe lilába fordult.
- Jelentést - utasította Valek.
- Éppen egy kellemes beszélgetés közepén tartok a barátommal. Úgy tűnik, hogy Tamet Mogkan szervezte be Szítiából, és téves kötelességtudatából fakadóan, most Yelenát üldözi - mondta Ari - A barátom a küszöbén volt annak, hogy elmesélje, mikor távozott Tam. Igaz? - lazított a szorításán.
- Körülbelül...két...órája - mondta a férfi levegőért kapkodva.
Yelena veszélyben volt. Egy pillanatnyi dermesztő pánik és aggodalom ragadta magával Valekot, de elfojtotta az érzéseit. Gondolkodnia és terveznie kellett.
Tam gyalog tartott délre, két órás előnnyel. Az orgyilkos tehát még Ixiában volt. Lóháton, Valek Tam előtt a határhoz érhetne és felállíthatna egy csapdát, vagy követhetné Tamet Szítiába, hogy többet megtudjon az orgyilkos szándékairól.
A Parancsnok egyik tanácsadója tartóztatta fel:
- A Parancsnok látni kívánja, uram - amikor Valek habozni kezdett, a tanácsadó hozzátette - Most.
A nyomozással való késlekedés miatt, Valek szinte megrohamozta a Parancsnok irodáját. Ambrosius ugyanis katonai célokra igénybe vette Brazell munkahelyét. A fényűző dekorációt eltávolította a szobából, ám a széles ébenfa íróasztalt és a magas támlájú bőrszéket megtartotta.
- Valek - intette magához közelebb a Parancsnok - Miért nem mondtad el, hogy kijelöltél egy orgyilkost?
- Mire?
Ambrosius erőteljes tekintete Valekba fúródott. A legtöbb ember remegő kocsonyává ment volna össze a Parancsnok haragjától. Azonban Valekra semmilyen hatással nem volt.
- Yelenára. A kivégzési parancs elveszett - mondta a Parancsnok. Félelem kúszott fel Valek torkán.
- Nem jelöltem ki senkit. Mikor láttad utoljára a rendeletet?
- Kötelességed lett volna megbízni egy...
- Mikor?!
Ambrosius nem szólt semmit. Valek mély lélegzetet vett.
- Elnézést kérek, uram.
- A parancs még ott volt az asztalomon ma reggel. Viszont amikor visszatértem az ebédről, már nem. Ha nem az egyik orgyilkosod fogadta el a megbízást, akkor ki?
- Megkapom a beleegyezését, hogy kiderítsem, uram?
A Parancsnok fontolgatta, hogy mit feleljen. Valek mozdulatlanságra kényszerítette a testét.
- Biztonságban van Szítiában, Valek. A parancs csak akkor lép életbe, ha Ixiában tartózkodik.
Kivéve persze, ha egy szítiai orgyilkos üldözi. Nem volt elég bizonyítéka, de magában megfogadta, hogy ez nem sokáig lesz így.
- Az engedélyt megadom. Távozhatsz.
Az időből kifutva, Valek Ari után kajtatott; a barakkoknál meg is találta. Ari erős kezei egy őr nyakát szorongatták. A csapdába esett férfi arcának színe lilába fordult.
- Jelentést - utasította Valek.
- Éppen egy kellemes beszélgetés közepén tartok a barátommal. Úgy tűnik, hogy Tamet Mogkan szervezte be Szítiából, és téves kötelességtudatából fakadóan, most Yelenát üldözi - mondta Ari - A barátom a küszöbén volt annak, hogy elmesélje, mikor távozott Tam. Igaz? - lazított a szorításán.
- Körülbelül...két...órája - mondta a férfi levegőért kapkodva.Yelena veszélyben volt. Egy pillanatnyi dermesztő pánik és aggodalom ragadta magával Valekot, de elfojtotta az érzéseit. Gondolkodnia és terveznie kellett.
Tam gyalog tartott délre, két órás előnnyel. Az orgyilkos tehát még Ixiában volt. Lóháton, Valek Tam előtt a határhoz érhetne és felállíthatna egy csapdát, vagy követhetné Tamet Szítiába, hogy többet megtudjon az orgyilkos szándékairól.
